Nem ismerek magamra :((

Ma rájöttem, hogy én hülye vagyok. Általában szeretem a tesit, de ma nem ment. Borzasztó köz érzetem van, mint ha kicseréltek volna rossz értelemben :) Csendben akarok, lenni maximum olvasni, gondolkodni a történet lényegén:) Aki ismer az tudja, hogy pörgős vagyok, és nagyon nem csendes, sőt inkább nagyszájú. Azt hiszem a rossz köz érzet járványként terjed rajtam. Ilyen lennék, csendes magányra vágyó? Na biztos nem. Mintha beteg lennék. Meg milyen már hogy egy blogban csak az érzésekről írok? Nem vagyok ilyen. Szeretem a dolgokat leírni, de nincs kedvem. Meg mit? A sulit? Na ne!!! Mi újat mondjak? Szar volt a suli rádió, meg ilyenek. Unalmas, Unalmas és unalmaaaas! Meg mi történhetett volna extra? Tibi (egy hülye gyerek) azt mondta kényes vagyok pedig basszus nem is ismer!!!!!! Csak azért mert én vagyok az igazgató lánya.  Én meg erre nem beszéltem neki vissza nem vágtam semmit a képébe ehelyett jóváhagytam:
- Igen, én egy öntelt, egoista fruska vagyok címlaplány mosollyal, amivel bárkit lelehet alázni. 
Pedig ez nem igaz!! Nem ismerek magamra. Nagyon nem.  Aki olvas és nem ismer annak gondolom fingja sincsen mire gondolok. De a barátaimnak se. Elegem van. Nem igazán lehet velük róla beszélni, szeretem őket meg minden, de mért mondanád el az érzéseidet olyannak aki cseppet sem ért meg meg nem is érdekli csak szeret és meg akar nyugtatni. 
 Barátnő: - Szia! Mi baj? 
Én: -Nem szeretnék beszélni róla, félre ne értsd, de nem.
Barátnő: - Velem van baj?
Én: -Nem nem  csak egyszerűen nem vagyok  valami jókedvű hangulatban, bocsi.
Barátnő: De légysziiiii mond el!!!!!!!! Kérlek, sírok ha nem!!!
Én: -Nem szeretnék beszélni róla, nem miattad van, bocsiiiii!!!!
Barátnő: - De légysziiii, légysziiii!!!
Maximum Hangának mondanám el neki is csak azért mert nála is volt ilyen.
Hali :)

Szerintem a világ legmegnyugtatóbb képe :)